A városban életek millióiról tanúskodnak az ablakok, ajtók és az épületek számtalan emelete. Mindenféle izgalom jeleit és a civilizáció vívmányait láthatjuk. De függetlenül attól, hogy a követői mennyire élvezik a várost, értik a természetbe való visszavonulás szükségét.
Vidéken találják meg a tápláló szabadságot. Új lehetőségeket láthatnak, és társadalmi elvárások nélkül kóborolhatnak. Régen a pionírok, amikor meglátták a nyílt prérit, elteltek a természet leigázásával és az ember dicsőségéről szőtt álmokkal. Ma már másképp gondoljuk: meg kell őriznünk a vadont, éppen a saját túlélésünk érdekében.
Időre van szükségünk, amikor parlagon heverhetünk. Ha nem hagyhatjuk el a várost, találjunk egy kis csendet minden nap, amikor visszahúzódhatunk önmagunkba. Ha sétálhatunk a mezőn vagy a hegyekben, akkor minél többször kiránduljunk. Mert megújulás nélkül egyikünk sem őrizheti meg lényünk termékenységét.
T.M-T.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése