Erdőirtás árán

Örökké bosszantani fog, ha ránézek. A történetet mindenki ismeri. Megépült Magyarország legnagyobb hídja, a kőröshegyi völgyhíd, az M7-es autópálya viaduktja. Nem szép, viszont ronda. Nem jóárasították, nagyon drága lett. Önmagában már ez is baj, hiszen sokkal olcsóbb megoldások kínálkoztak volna, de akkor biztos kevesebb juthatott volna ilyen-olyan zsebekbe. A legnagyobb baj viszont, hogy nincs is rá szükség. Ha azt nézem, hogy mennyire rontja a táj képét, akkor inkább nem is nézem, mert nagyon. Az Állami Számvevőszék igen finoman fogalmaz a nem olyan régen elkészült jelentésében. Szerintük „a Kőröshegyi völgyhíd beruházás műszaki, gazdaságossági, természetvédelmi és településrendezési megalapozottsága nem igazolt". Tehát? Egyértelműen kijelenthetjük, hogy a megépítésére nem volt szükség. Hoppácska. 43 milliárd forintot tapsoltak el csak ezzel, miközben Gyurcsány urunk megszívatta a nyugdíjasokat. Meg a közalkalmazottakat. Az ő milliárdjai meg köszönik, jól vannak.

A híd építését vezető Orosz Károly mérnök szerint a hagyományos, híd nélküli megoldás a híd költéségének „nagyságrendileg a tizede lett volna”. Az elemzés idézi Kálnoki-Kiss Sándort, volt közlekedési helyettes-államtitkárt: „Máshol, normális országokban elkerülik a hegyet, ha egy mód van, mi ebben az esetben felmentünk a hegyre, kiirtottunk egy erdősávot, ha jól tudom végül, ami ellen a természetvédelem, meg a környezetvédelem tiltakozott, de ők húzták a rövidebbet, és építettünk teljesen feleslegesen egy óriási műtárgyat, ami lehet, hogy műszakilag egy bravúros megoldás, mérnökként azt mondom, hogy igen az, de felesleges”.

Összehasonlításképpen: falun átvezetve körülbelül 3 milliárdba került volna ez a szakasz, de ez a megoldás a tervező mérnökök szerint az ottélők otthonainak elértéktelenedését jelentette volna. A jelenlegi nyomvonal helyett felmerült a föld alatt vezetett útpálya is, illetve az autópályával együtt megépítendő elkerülő útszakasz is, de ezt Kőröshegy képviselő-testülete elutasította.

Most már mindegy is. Van egy teljesen felesleges műtárgyunk, örüljünk neki. Turista látványosságot kellene belőle csinálni, büféket az aljába, hozni sok külföldit, ilyet otthon úgysem látnak. Csinálhatnánk egy hasonlót a Hortobágyra, átívelne mondjuk a kilenclyukú híd felett. Sorompó lenne a két végén, csak bérlettel lehetne átmenni rajta, igaz, előbb jóárasítanánk azt is. A tetején meg lehetne állni egy kis időre, külön jeggyel. Lenne ötperces, tízperces, mint a szülési fájások. Onnan lehetne nézni a szivárványt. Aki szerencsés, az lát is. Pénzt vissza nem adunk, esőnap a jegyen. Nos, így valahogy.