Nálunk, kis hazánkban mindig történik valami. Valami olyan, hogy ha nem lennénk nagyon szomorúak miatta, akkor harsányan nevetnénk. Vagy nevetünk is. Kínunkban persze, mert minden hülyeség tőlünk, adófizetőktől veszi el a zsetont, bennünk nő az elégedetlenség míg aztán robbanunk előbb-utóbb.
Robbani sokféleképp lehet. Kirobbanó nevetéssel, molotov koktéllal, hogy nagyobb erejű robbanóeszközöket ne is említsek. Azt mondják, birka nép a magyar. Eltűr mindent. Olyan az alkotmányunk, olyanok a törvények, hogy a politikai elit jó időre bebetonozódott, ember vagy tömeg legyen a talpán, aki a bársonyszékből kibillenteni képes őket.
Addig is, amíg tűrnünk kell, legalább nevessünk. Nevessük ki a tetteiket, nevessük ki a tetteik hiányát, az értelmetlen szónoklataikat, a szervezetlen, átgondolatlan intézkedéseiket. Lesz olyan, amin már nevetni sem tudunk, mert ha a lenyúlt milliárdokra gondolok, a tűzhöz közel üldögélők zsíros falatjaira, elmegy a kedvem a nevetéstől és heves érzelmek generálódnak bennem. Pedig a csendes többséghez tartozom. De a csendben ott parázslanak az elfojtott vágyak, indulatok. Mindannyiunk vágya egy jobb világra. Majd csak megmondja valaki, mit kell tenni érte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése