2008. december 18., csütörtök

Falvédők világa


Nagymamáméknál is volt a falon. Éppen így nézett ki, bár a szöveg más volt, csak már nem emlékszem rá. A falusi utcákban nem is volt talán olyan konyha, ahol ne láthattunk volna ilyen, vászonból készült és valamilyen népi okosmondást tartalmazó falvédőt.

Nagyon szeretettem a konyhájukat. Zöld volt a konyhaszekrény, szép, metszett tükrös ablakokkal, sok kis fiókkal, megannyi rejtekhely az apróságoknak - befőző celofán, gumik, ruhaszárító csipeszek - ahol annyira szerettem kotorászni. Az ajtó mellett mindjárt volt egy fásláda, újságpapírral, némi fával, hogy ha hideg van, ne kelljen korán kimenni a sufniba érte. Sparherd volt jó nagy, kacska lábakkal, az adott meleget és azon főtt az ebéd. Valamelyik nap írtam róla. De ott sült a tetején az alma is, vagy a gesztenye, mikor mi.

A fásládán hímzett terítő volt, nagyi bökögette, ha volt egy kis ráérő ideje, keresztszemes mintákkal. Engem is megtanított. Erzsébeten laktak, néha villamosra szálltunk, emlékszem, a 31-esre, hogy bemenjünk a "kosutiba". Az volt az erzsébeti belváros, a Kossuth Lajos utca. Ott vettünk előrajzolt mintákat a hímzéshez, válogattam örömmel, olyan jó volt.

Nagyapa minden reggel aprítóst reggelizett. A sparherdon melegedett a tej, volt egy literes piros kisfazeka, abba készített neki nagyi tejeskávét, ő pedig kenyeret tördelt belé, ez volt az annyira szeretett aprítósa. Aztán ment munkába. A Lámpagyárban volt melós, ma már tudom, hogy fegyvergyár volt valójában, akkoriban senki nem beszélt ilyesmiről. Imádta a focit. Az erzsébeti fiúknak drukkolt, vitt engem is a meccsekre gyakran, sok hétvégét töltöttem náluk. Kaptam egy nagy zacskó pirított szotyit, oszt jól elvoltam a meccs végéig, igaz, nézni is szerettem.

Visszatérve a konyhára, a zöldre festett faasztalnál a falon volt a falvédő. Mindig szépen kimosva, kikeményítve. Nagyikám nagyon tiszta asszony volt, ügyelt az ilyesmire. Volt sokféle, mind más tanítással. Szerettem olvasgatni, bennem is maradtak nyilván azok az egyszerű, de igaz gondolatok. Jó volt így gyereknek lenni. A mi unokáinknak már csak akkor lehetne hasonló élményekben részük, ha élnének még a dédnagymamák. Nálunk sajnos egy sem él már.

2 megjegyzés:

  1. mér' mástul várjuk el, h. 1 életreszóló természetesség élményit adja a gyerekeknek: mi mire vagyunk?
    miyen példát mutatunk (az ámítógép oltára előtt kuksolva)? ha egyáltalában vannak még gyerekink.
    bocs, Tita, ez nem Néköd szól. Néköd tök' igadzad van.
    Hálás köszönyet a +jegyzésidér'.
    - csak úgy magamon mérgelődöm.
    s én még sajna szamszára se vagyok

    VálaszTörlés
  2. Szeretet, példamutatás. Úgy élni, hogy a példa követhető legyen. Egyszerűség. Természetszeretet. Felelősség. Tiszteletet adni embernek, állatnak, növénynek. Szerintem ennyi a titok.

    A számítógép jó dolog, kinyitja a világot. De helyén kell kezelni. Nem ülök itt folyton, élem az életem.

    VálaszTörlés

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy lelemény...