2008. december 2., kedd

A vegaságról

Este átjöttek a barátaim, megint sikerült összevesznünk a vegaságomon. Nagyon zavarja őket és állandóan meg akarnak győzni, hogy az ember ragadozónak született. Én meg mosolygok szomorúan és nem jutnak eszembe okos érvek, vagyis érvek igen, csak olyan tudományosfélék nem. Mikor elmentek, előkerestem egy könyvemet és most legalább ideírom onnan.

Kezdem azzal, volt olyan nagyon régen, a mitológiából tudjuk, hogy paradicsomi állapotok uralkodtak, a növényevő ember együtt élt a vadállatokkal, barátságban. A mostani testfelépítésünket tekintve is a növényevő állatokhoz állunk közelebb, nem a ragadozókhoz. Miért is?


- a ragadozók bélcsatornája rövid, így az emésztetlen hús gyorsan kiürül, nem rothad, nem mérgezi az állat szervezetét. Az ember és a növényevő állatok bélcsatornája hosszabb.

- a ragadozók hosszú fogakkal, és a legtöbb esetben behúzható karmokkal rendelkeznek

- a ragadozó állatok állkapcsa csak le-föl mozog, a növényevőké és az embereké oldalirányba is

- a húsevő állatok nem isszák, hanem a növényevőkkel szemben lefetyelik a vizet

- a húsevő állatok nem izzadnak, hanem gyors légzéssel és a nyelv kilógatásával szabályozzák testhőmérsékletüket

- a húsevők nyála nem tartalmaz ptyalint, ezért nem képesek a keményítő tartalmú táplálékot előemészteni

- a ragadozó állatok tízszer annyi sósavat választanak ki, mint a növényevők és az ember

- a húsok megemésztéséhez sósav kell- az emberhez fajfejlődésileg közelálló növényevő majomfajok fogazata, bélcsatornája emésztőrendszere az emberéhez hasonló.

Azért ezek meggyőzőek a számomra, de nem emiatt vagyok vega. Így alakult. Nagyon szeretem az állatokat. Az állatok a barátaim, és az ember nem eszi meg a barátait ( mondta Gandhi, azt hiszem). Kevesebb beteg ember lenne, ha leszoknának a húsevésről, de nem vagyok térítő, csináljon mindenki azt, amit akar.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy lelemény...