2008. december 14., vasárnap

Az elveszett sajt története


Kaptam egy jó kis receptet, gondoltam megsütöm. Sajtos sós tekercs, imádom, hugi süt elég gyakran, baromi finom, nem is nehéz, úgyhogy nekiláttam. Néha nem értem magam gyakran, mi a manóért kell nekem változtatgatni a rég kitalált, kipróbált recepteket, megmondták az okosok, járt utat a járatlanért el ne hagyj.

De mindig a liszt visz bűnbe, mert nem bírom a hülye fehér liszteket és teljes kiőrlésűből kevertem be a tésztáját. Eddig még jól ment minden, szépen letisztítgattam az asztalt, bekevergettem a tésztát, megcsináltam az előírásszerű hat gombócot, kiszabadítottam magam a lisztből aztán elkezdtem kinyújtani olyan mancsosan, ahogy szoktam.

Hat lapocska lett, megtöltöttem ügyesen a már összekevert sajtkrémmel, de közben elfelejtettem, hogy a lapokat meg kell kenni vele, csak úgy csíkban odapakolásztam a közepére osztjóvan. Három kész rudacska ment a mélyhűtőbe karácsonyra vagy szilveszterre, hármat felszeleteltem, ennek kellett volna a sajtos tekercsnek lenni, mint utólag kiderült, hát nem az lett. Nem is lehetett, hiszen nem tekertem, csak összehajtottam. Olyan nemtudommi lett, és volt benne egy kevés sajt.

Süldögélt szépen, de igen lassan, pedig a tűzhely már maximális erőbedobással dolgozott, az áram fogyott rendesen, a sajt középen feketedett, a tészta még nyers volt. Aztán másfél óra múlva késznek ítéltem és kivettem. Nahát, nahát. A tészta felül megsült, alul fekete volt és nem volt benne egy szem sajt sem. Néztem jobbra, néztem balra, sehol a sajt. Bekukkantottam a tűzhely mögé, ott sem volt. Azok a jótékony manócskák járhattak errefelé, kiették a tésztámból biztos. Ha valaki tudja, hova lett, nyomban mondja meg nekem.

A tészta tetejét megettem, finom volt. Jó sós. A sajtokat azóta sem találtam meg, talán az volt a tészta aljára égett fekete. Így jártam. Ha valakit a recept is érdekelne, adjon füstjeleket és megírom. Legközelebb - kivételesen - megcsinálom előírásszerűen. Mert most se sajt, se süti. Talán ami a mélyhűtőben van, jó lesz valamire. Majd hugi megsüti, akkor legalább őt szidhatom:)


Fotó: Macikonyha

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy lelemény...