2008. december 3., szerda

Lassan tél lesz

Még ne legyen tél, annyira szeretem az őszt. Igaz, lehullottak a levelek és fűteni is kell már, a leveleket is átrendeztem a kertben, begyűjtöttem innen-onnan, nem mindenhonnan, főleg a fűről. A többi helyen maradt talajtakarónak, majd tavasszal összeszedem a maradékát. Megy a komposztba. Két év múlva érik meg annyira, hogy a növényeknek adhatom, addig kapják a tavalyit.

Sokan szomorúak az ősztől, mert elmúlásnak élik meg. Igaz, elszáradnak az egynyári virágok, de ezt sem tudom pusztulásnak megélni, mert magot érlelnek és a magból jövőre új élet nő, egy éppen olyan növényke. Begyűjtöttem egy csomót, elszórtam még a fagyok előtt, estike, büdöske, egy hibiszkuszféle, meg egy lila szépség, sohasem tudom a nevét, de nem is fontos.


Nagyon szeretek így készülgetni a következő évre, a spenótot elvetettem már, ültettem ki petrezselymet is. Volt korábban paradicsomunk is, nincs annál finomabb, mint a közvetlenül a tőről szedett napillatú és napízű vegyszermentes paradicsom. Tudjátok, hogy erkélyen is nevelhető? Cserépben? Tavasszal majd mesélek erről, rábeszéllek benneteket egy kis erkélykertre.

Szóval az ősz. Gyönyörű, ezernyi színben pompázó évszak, a legszebb talán. És nem, nem elmúlás, hanem pihenés, nyugovóra tér a megfáradt természet. Elcsitulnak a hangok az erdőben, az állatok, madarak is csendesek, téli álmot alszanak vagy csak egyszerűen pihennek. Míg a fővárosban éltem, nem szerettem, ha havazik, ronda fekete latyak lett belőle rövid idő alatt. De itt, itt gyönyörű fehér a táj, és nagyon nagy szükség van a hótakaróra. Alatta áttelelnek a pirinyó talajlakók, a növények, megfagynak hó nélkül. Tavaly nem voltunk szerencsések, remélem, idén nem tréfál meg bennünket Holle anyó. Jó, jó az enyhe tél, kevesebbet kell fűteni is, de hó azért legyen. A napokban esett, szép fehér lett a táj, de jött az eső megint.

Szeretem az őszt, a kerti munkák végét, az erdei sétákat az erdőben az avaron, szeretem begyűjteni a csipkebogyót, a galagonyát. Aztán én is megpihenek a természettel együtt, olvasok sokat kertezés helyett és várom a tavaszt, hogy a körforgásnak én is részese lehessek.


2 megjegyzés:

  1. Szia Tara!

    Ez a cserepes paradicsom nagyon érdekelne, igen nagy és déli fekvésű teraszom van (egy garzonhoz ragasztva :( ), viszont imádom az igazi, finom paradicsomot-ahogy Te is írtad napfény ízűt!
    Legtöbbet Nagyapám kertjében volt hozzá szerencsém, amikor nyársaláshoz odaszaladtunk egy tőhöz, letéptük, néha megtöröltük a gatyánkban is... és az az íz! A héten vettem kilónként 600Ft-ért pár szem szerencsétlen klónt, hát szánalmas élmény volt.

    VálaszTörlés
  2. Ilyenkor nem szabad paradicsomot venni, Szabi. Vagy melegházi, vagy külföldről hozzák, de mindenképpen erősen vegyszeres és nincs semmi íze.

    Április végén, május elején kell beszerezni a paradicsom palántát. Piacra menj, őstermelőktől próbáld beszerezni ne faiskolákból. Koktélparadicsomot vegyél, de ha nincs, bármi jó. Jó nagy cserépbe ültesd el, valami jó kis bioföldbe és vegyél porított szarvasmarhatrágyát, csak egy kis zacskóval, azzal keverd össze a földet, úgy ültesd bele a palántát. Az öreg nénikétől, akitől veszed, jó tanácsokat kapsz majd. Én itt szerzem be mindig a szigeten a piacon, még sosem csalódtam, erős, életképes növények lettek.

    Kiülteted, jó napos helyre teszed, közben időnként megöntözöd folyékony biotáppal - ha ott tartasz, mondok majd pontos nevet, mit használj - tehetsz a földjére fakérget, hogy ne száradjon ki, mert vízigényes növény, öntözni kell bőven, de látni fogod a földön, mennyit igényel. Takarással kevesebbet. Aztán egy szép napon szüretelhetsz és eheted a napsütötte, finom paradicsomot:) Ugyanígy termeszthetsz uborkát, dughatsz le most hagymát újhagymának, sok minden megterem cserépben és még gyönyörű látvány is a teraszodon.

    VálaszTörlés

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy lelemény...