2008. december 9., kedd
Zen történet
Nyolcéves vagy. Vasárnap este van. Még egy órát engedélyeztek lefekvés előtt. A család Monopolit játszik. Azt mondják, már elég nagy vagy te is hozzá. Veszítesz. Folyamatosan veszítesz. Gyomrod összeszorul a félelemtől. Majdnem elfogyott előled a pénzrakás. Fivéreid megkaparintották utcáidról az összes házadat. Eladod az utolsó utcát. Fel kell adnod. Veszítettél.
És hirtelen rájössz, hogy ez csak játék. Ugrándozol örömödben és felborítod a nagy lámpát. A lepottyanó lámpa magával rántja a teáskannát. A többiek haragszanak rád, de te nevetsz, amikor felmész a szobádba.
Tudod, hogy semmi vagy és tudod, hogy semmid sincs. És tudod, hogy nem lenni és nem birtokolni felmérhetetlen szabadságot ad.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Antoine de Saint-Exupéry: Fohász
Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy lelemény...
-
Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy lelemény...
-
Ezt a szép kis ajándékot nyertem a Sokszínű Vidék pályázatán: http://www.sokszinuvidek.hu/index.php/j%C3%A1t%C3%A9k Érdemes ellátogat...
-
Alig tíz napja arról írtam, hogy milyen egészséges is a pálmazsír. Véletlenül jöttem rá, hogy ez mekkora tévedés. Elfogyóban van a pálmazsír...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése