Szeretem az öreg házakat, az ódon utcákat, a régi tárgyakat. Mesélnek. Még jobban szeretem, ha találok idős embereket, akik mesélnek róluk. Életre kel a múlt.
Szeretem a múzeumokat is, de nem annyira, mint amikor a valóságban találkozom a régmúlttal. Bemegyek egy házba, egy öreg parasztházba és arra gondolok, vajon hány család élt benne, hiszen a ház egy emberöltőnél jóval öregebb. Vajon ugyanaz a család lakta? Vagy elmentek, mások jöttek, megint elmentek és mindenki hagyott ott valamit a lelkéből.
Az életünk része az otthonunk. De ha ilyen öreg házban élhetnék - és szívesen élnék - akkor nem ezt mondanám. Nem mondanám, hogy a házam az életem része. Azt mondanám, hogy része vagyok a ház életének.
Fotó: Fotoaréna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése