2008. december 27., szombat

Szép napra ébredtünk


December van és nincs túl hideg, süt a nap, szeretem ezt az időt. Megmaradt egy kevés hó is a kertekben, az erdőben is, ha nem is annyi, mint a képen. Még izzik a galagonya, mindig eszünk belőle a napi túra során. Talán megint lesz aranykertem. Elmesélem, mi is az aranykert.

Pár évvel ezelőtt, egy szép téli napon szikrázó napsütésre ébredtem. Kinézek az ablakon és elvarázsolódtam a látványtól. A sok fa rengeteg ágán lévő hó aranyként csillogott, ahogy rásütött a nap. Soha nem láttam még ilyen szépet. Gyorsan előkaptam kis vacak Minoltámat, vadul fotózni kezdtem. Megörökítettem minden fát, minden bokrot, izgultam nagyon, hogy visszakapjam az aranykertet valahogy a fotókon is. És mire ellőttem az egész tekercs filmet, továbbhaladt a nap és szelíd fátyolos fénybe burkolta a kertet, már nem szikrázott az arany a faágakon.

Mosolyogtam, hogy sikerült, az aranykert enyém örökre. Vettem volna ki a filmet a gépből és...nem volt benne film. Hogy nem vettem észre, azon nem csodálkozom, nem való nekem semmi ilyen technikai jószág. De mélyen érintett, hogy az aranykert ezentúl csak a lelkemben élhet tovább. Gépem lett jobb azóta, aranykert viszont nem volt soha többé. Elteltek a karácsonyi napok. Volt nagycsaládos együttlét, ajándékok nélkül, csak úgy nevetősen, beszélgetősen és persze jó kajákkal. Karácsonykor valahogy mindig elmélkedni kezdek. Tudok-e úgy élni mindig, ahogy kellene, ahogy helyesnek tartom. Sokat olvasok. A nagy gondolkodók segítenének, hiszen ők a tanítóim, de ki az, aki minden tanítást magáévá tud tenni, elfogadni fenntartások nélkül és úgy is élni? Törekszem rá. Nyitottnak érzem magam, mégis bezárkózom. Nem szó szerint, inkább csak úgy, hogy ritkán veszek részt közös programokban, egyedül szeretek lenni. Vannak barátaim, de nem a mindennapokra, évente nagyjából csak egyszer találkozunk.

Lassú az életem ritmusa, nincs benne rohanás, szabadon választott életet élek, nyugodtat, békéset. Másnak talán unalmasnak tűnhet, hogy nincs nagyvárosi pörgés, nekem nem az. Éltünk eleget a fővárosban, nem sírom vissza. Hiszem, hogy tudom ki vagyok, tudom, hogy mit akarok. Jó úton haladok, azt is érzem. Talán ennyi éppen elég is, talán éppen erről szól az élet.

3 megjegyzés:

  1. You these things, I have read twice, for me, this is a relatively rare phenomenon!
    Personalized Signature:常州麻将,常州三打一,常州攻主,常州斗地主,常州4人升级

    VálaszTörlés

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy lelemény...